Alkotóház

 

A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ kezelésében lévő Továbbképzőház – egykori Stirling villa – és Népművészeti Műhelyrendszer (Rákóczi u. 96.) évek óta színes kulturális programokkal várja az idelátogatókat.

A Velemi Népművészeti Műhelyrendszer egy élő alkotótábor, amelynek tagjai jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy minél szélesebb körben ismertté váljon népünk szellemi és tárgyi öröksége. A Velemi Stúdió Népművészeti Egyesület tagjai a népi kézműves hagyományok felelevenítésére és átörökítésére hozták létre. Az épületek és a környezetet díszítő egyéb tárgyak (szobrok, kopjafák, kapu) nemcsak stílusukban, hanem szellemiségükben is a természethez, valamint az egymáshoz tartozás igényét és szükségességét fogalmazták meg. A területre a kis patak fölé épített fedeles hídon lehet bejutni. A híddal szemben áll a sárkányos kapu, alatta áthaladva jutunk a domb oldalába épített faragóházhoz, melynek alsó részében a faragóműhely, első szintjén a közösségi tér a nyitott tűzhellyel, második szintjén pedig a hálótér található.

A velemi faragók egyik legféltettebb, s méltán egyik legbüszkébb alkotása, a vízi fűrészmalom és boronafalas gát, mely a hegyi patakokon működő gatterok építészeti és technikai örökségeit mutatja be. A fatároló a környék hagyományos vesszőfonatú gazdasági épületeinek mintájára készült.

A kovácsműhely építésénél a tapicsfalu házak készítésének örökségét elevenítették fel. A mellette található kosárfonó műhely és a fazekasok műhelye szintén fontos részei a rendszernek.

A fazekasműhely mellett található az egykori koronaőrző emlékhely. A tájba illő faragott emléktábla tájékoztatja a látogatókat, hogy itt őrizték legfontosabb nemzeti ereklyénket, a magyar koronát 1944. december 29. és 1945. március 29. között. A Velemi Stúdió tagjai elkészítették a koronaékszereket őrző láda hiteles, arányos másolatát, amely jelenleg is látható a védőrácsozattal ellátott pincelejáratban. Az alkotótábor területén találhatjuk a közkedvelt fa gyermekjátékokat, valamint a kopjafatanulmányokat és Tőke Imre naiv faragó szobrait is. A magyar paraszti konyha hagyományainak megőrzésére készült el a kemencés ház és a szabadtéri étkező, melyek a táborok, foglalkozások és rendezvények alkalmával segítik a nagy létszámú csoportok étkeztetését. A terület ékessége a múlt századi, műemléki tárgy, egy festett babás szőlőprés, melynek védelmére a Velemi Stúdió tagjai építettek a tájba illő fedelet. 1990. augusztusában avattuk fel a szabadtéri színpadot, melyen hazai együttesek mellett nemzetközi folklór együttesek is fellépnek a hagyományos folklórnapokon.

(Forrás: www.kulturista.hu)

Hősök Kapuja

 

község központjában és annak jelképeként számon tartott harangláb és kapu a falut átszelő Szerdahelyi-patak partján épült a világháborúkban elesettek emlékezetére. A közösség eseményeinek, ünnepeinek (nemzeti, egyházi ünnepek, Gesztenyeünnep) színtere. A Perenyéből 1849 óta hagyományosan érkező zarándoklókat fogadják itt, Maria Zell-i, Rőti zarándoklatok kiindulópontja.

A Bozsok-Cák között illetve Kőszegszerdahely felől az Írottkő irányába haladó kerékpárutak kereszteződnek alatta.

Írottkő

 

Az Írott-kő (németül Geschriebenstein) a Kőszegi-hegység és egyben Dunántúl legmagasabb, 883 m magas pontja.

Első említése a 14. századból származik. Akkoriban Fenyőhegyként emlegették. A 17. században a Szálkő nevet kapta a csúcs. A mai Írott-kő nevet egyes feltételezések szerint az itt áthaladó Batthyány–Esterházy határ feliratozott határkövéről kapta.
1891-ben állították az első kilátót. Ez egy fából készült torony volt, mely 1909-ig szolgálta az idelátogató turistákat. Az osztrák–magyar határ az 1913-ban épült kő kilátó közepén húzódik végig, ezt a torony közepén egy határkő is jelzi. A kilátó bejárata az osztrák oldalon van.

A Vasfüggöny idején a kilátó épületét a drótkerítés kikerülte és osztrák oldalon hagyta, látogatása is csak onnan történhetett. Az egykor gondozott országhatárt a sarjadásból megerősödött és felnőtt nyírfaerdő jelöli már csak.

2002. május 1-től a gyalogos és kerékpáros turisták számára határátlépési pontok létesültek a Kőszegi-hegységben, melyek közül az egyik ennél a kilátónál volt. A schengeni övezetbe való belépéssel ennek jelentősége megszűnt.

A kilátón kívül itt található az Országos Kéktúra nyugati végpontja is.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Írott-kő)

Koronaőrzési hely

 

A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Velemi Alkotóházának – az egykori Stirling villa – (9726 Velem, Rákóczi u. 96.), területén található az a bunker, amelynek környékén a II. világháború végén, 1944 december 29. és 1945. március 19. között a magyar királyi koronát őrizték.

Nepomuki Szent János szobra és a vízkerék

 

Közép-Európa legismertebb szentje, a hidak és a gyónási titok vértanúja faszobor formájában őrzi a Szerdahelyi-patak felett átfutó út hídját. A vízkerék, mely az alábukó patak medrében forog, emlékeztet a szent mártíromságára. IV. Vencel cseh király parancsolata szerint a Moldva vizén álló hídra vezették és kerékformán megkötöztetett kezekkel és lábakkal, kegyetlenül a folyó vizébe vetették. A szobor az Alkotóházban dolgozó fafaragók ajándéka a község számára.

Schulter malom

 

A velemi malomról szóló első írásos emlék 1568-ból származik. A malom ekkor a Batthyányaké volt. 1715-ben a malom a rohonci Sibrik-uradalomnak lett a része. 1828-ban egy ellenőrzés működés közben találta a malmot, mely “…kétfalu határában, egy kis patakon van.”

Ugyancsak hagyomány, hogy Savanyú Jóska (1845-1907) híres bakonyi betyár, az egyik, pandúroktól szorongatott helyzetében, a ma is meglévő borospince zsúpfödeles padlásán talált menedéket. A molnár lányai hordtak neki élelmet. Arról nem szól a fáma, mivel próbálták még elviselhetőbbé tenni a betyár életét.

A régi malom, mely a mai épület helyén egykoron állt, zsúpfedeles, boronafalú volt. Két vizeskerék hajtotta a malmot, amely feltehetően két őrlőkővel működött. Az egyikben őröltek, a másikon daráltak. A szitát lenfonalakból szőtték. Csaknem valamennyi malomrészt fenyőfából készítették. Vasszeget alig használtak az építés során. A régi malmot 1913-ban lebontották. A következő évben – Velem és Szerdahely lakosai által odaszekerezett kőből – megépítették a malom vízfejét, valamint az épület földszintjét és magasított padlásterét. A malom az első világháború idején is őrölt, majd a háború után további módosításokat hajtottak végre rajta. A malmot hajtó vizeskerékre kőből kirakott, betonozott kis csatornában vezették a vizet. A mennyiséget a csatorna végén lévő zsilippel szabályozták. A molnárok ezt az építményt a szabályozó zsilippel nevezték a malom vízfejének.

A velemi vízimalom felújítást megelőző mai arculatát 1919-ben nyerte el, amikor még egy emeletet húztak az épületre. Az őrléshez szükséges energiát az alig ároknyi mederben csörgedező Szerdahelyi-patak vize adja. A szokatlanul kedvező terepviszonyoknak köszönhetően, valamikor a két világháború között a malom betonozott vízgyűjtőt kapott. Ennek következtében még vízszegény időben is mód nyílott a vízfej bizonyos mérvű használatára. Nagyobb mennyiségű csapadék esetén a felesleges vizet a szabadzúgón keresztül vezeti el a malmot megkerülő malomárok.

A nagy átépítést követően a malom új, Wohanka – féle motort kapott, így lehetővé vált a vízhiányos időszakban is a malom működtetése.
1950-ben államosították a malmot, majd rövidesen be is zárták. Az a veszély fenyegette, hogy lebontják. Ám a Vas Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kezdeményezésére a velemi Réti malmot végül is ipari műemlékké nyilvánították és 1980-ban megkezdődött a helyreállítása. Az elkorhadt vízikerék helyett egyedi terv alapján újat kellett készíteni. Ez tölgyfából és vörösfenyőből készült. A felülcsapó vízikerék 5,2 m átmérőjű, szélessége 0,8 m. A malomépület és a hozzá tartozó járulékos épületek – molnárház, pajta, istálló – nagyon elhasználódott állapotban voltak, ezeket teljesen újjá kellett építeni. A tervezők és építők szándéka az volt, hogy a malom és környezete maradjon olyannak, amilyennek az egykori molnárok építették.

A malom ma is teljesen üzemképes – a látogatók kedvéért néhanap be is indítják.
A termést a garatba öntötték, – ha nem volt elég víz, gőzgéppel hajtották – a garatból a kanalas szállítószalag, mint afféle liftecske, a harmadik emeleti tisztítóba vitte a búza vagy rozsszemeket. Ezt követően az őrlendő visszacsúszott a földszinten lévő vashengerekre, ahol elkezdődött az őrlés. A munkafolyamat a szitákban folytatódott, majd a hengerszékben végződött, ahol lisztté vált.

Az írásos emlékek a következő változatokat őrizték meg a nevéről: Riti malom, Rétyi malom, Réti malom, Schulter – vagy Sulter -malom A környékbeliek napjainkban Réti malomként is emlegetik.

(Forrás: http://sites.google.com/site/velemimalom/Home/history)

Nyitvatartás: október 31-ig – szezonzárásig – hétfő kivételével minden nap 10-től 18 óráig látogatható. A csoportos látogatást kérik előre jelezni a velemi.malom@gmail.com e-mail címen, vagy a 30/389-5067 telefonszámon. Időpont egyeztetéssel szezonon kívül is szívesen látják az érdeklődőket.

További információ: http://velemimalom.blog.hu

Szent Vid kápolna

 

A Szent Vid-hegyen (568 m) található Szent Vid-templomot, már a XVII. század végén jelzik a források. Az egykori vár sarokbástyájára építette 1713-ban Hilerian szerzetes a remetelakot és kápolnát. A XVIII. Századtól a környékbeliek búcsújáró helye. Mai alakját az 1859-es átépítésnél alakították ki. Ekkor Szent Vid szobra a Fájdalmas Szűzanya mellékoltár fölé került. A szentély trapéz záródású, a hajónál keskenyebb. A hajó boltozott, de a szentély sík mennyezetes. A torony háromszintes, tetejére nyolcszög alakú sisak került. A szószék copf stílusú. A kisebb harangot 1688-ban Bécsben öntötték, a nagyobbat 1926-ban. A legrégebbi képet 1700-ban ajándékozták a templomnak a lékai hívek, ez Mária mennybe menetelét ábrázolja. A barokk főoltár feletti képet 1890-ben Kőszegen készítették. Itt áll még Szent Vendel és Szent Rókus szobra is. A templom ma is működik, jelentős számú külföldi és hazai vendéget láthatunk vendégül minden év június 15-én a Szent Vid-templomi búcsú, valamint az 1849-es kolerajárvány emlékére minden év szeptemberének utolsó vasárnapján Perenye község fogadalmi zarándoklata alkalmából.

Vaskút és Nuschy-sétány

 

A Szerdahelyi-patak évszázadok alatt a felső folyásánál mély völgyet vágott magának. A völgy árnyas, párás levegője a nyári forróság hónapjaiban nagyon kellemes hűs sétát ígér. Elhaladva a Vaskút vastartalmú forrása mellett, követve a patakot egy szigethez érkezhet, ahol a szájhagyomány szerint szerelmek szövődtek és szövődnek ma is. A sétány és a sziget, az 1935-45 közötti dinamikus fejlődésű időszak körjegyzője, Nuschy József nevét viseli. A sétány padjai pihentető üldögélésre csábítanak.

Velemi kispincék

 

A Pákó-dűlőben található pincék és présházak nemcsak építészeti csemegék, hanem lelket is melengető, sajátságos látványt nyújtó hangulatos, fehérre meszelt, félig romos-félig újjáépített, általában kőből, de vályogból is készült, mestergerendával alátámasztatott födémű épületek. Jellegzetességük, hogy a tetőzetük a bejárat felett üstökösen előreugró, nyitott oromzatú, az épületek végén lekontyolt kialakítású.